2009 őszére már körülbelül 30 százalékkal olcsóbban lehetett hozzájutni az autókhoz. Az alacsony árak és a soha nem látott bő kínálat miatt most nagyon megéri használtautót venni, talán ennek köszönhetően, szép lassan beindul a piac forgalma. Persze egy jó példány kifogásához nem kevés szerencse és éles szem kell. Ami ezt hátráltatja, hogy nemcsak az újakra, hanem a használtakra is egyre nehezebb autóhitelt kapni manapság. Bár meg kell említeni, hogy igaz, hogy a kínálat nagyon nagy lett az utóbbi időben, de a minősége erősen romlott. Ez több dolognak is köszönhető. Egyrészt a jó állapotban lévő, magasabb kategóriás autók tulajdonosai is úgy döntöttek, hogy kivárják a válság végét, és inkább tovább használják a régi gépkocsijukat. Pedig pont ez a réteg volt az, aki gyakran cserélte autóját, valamint e kocsik esetében volt a legmeredekebb az áresés. Gyakran egy év alatt felére zuhant az áruk, így a használtpiacon ezek számítottak mindig is a legjobb vételnek. Másik ok, amiért a kínálat összetételében minőségi romlás következett be az az, hogy a magánszemélyek által külföldről behozott, jobb állapotban lévő használtautók száma jelentősen csökkent az utóbbi időben.

Ha mégis feltűnik egy újabb, jól karbantartott darab a piacon, arra a már rutinos vevők általában gyorsan lecsapnak. Éppen ezért, ezeknek az autóknak az ára magasabb. Mellettük, pedig ott van a sok eladhatatlan, leharcolt példány, pedig ezeknek az ára folyamatosan esik, még sincs rájuk kereslet. Ebben persze szerepet nagy szerepet játszik az is, hogy alig akad pénzintézet, aki jelen körülmények között bevállalja egy használtautó finanszírozását. Vannak márkák, amelyeknek így a válság közepette is sikerült javítani a pozíciójukat a használtautó-piacon. Ezek mind a magasabb kategóriákba tartoznak. Ilyenek a BMW, a Volvo, az Audi és Mercedes. Ezeken kívül szinte minden márka vesztett a piaci részesedéséből, legnagyobb mértékben az Opel.

A válság hatására jelentősen megnőtt a bankok által lefoglalt és eladásra ítélt autók száma. Ezek az autók sok esetben elég újak, 1-3 évesek és egy-egy árverés alkalmával, akár a piaci árnál 300 ezer forinttal olcsóbban is hozzá lehet jutni. Mivel az utóbbi időben nagyon megszaporodtak az ilyen licitek, valószínűleg ezek is szerepet játszanak a használtautók vételárának lejjebb kényszerítésében. Hátrány az ilyen autóvásárlásnak, hogy a vevő nem győződhet meg kellőképpen az adott autó állapotáról, aminek sokszor az a következménye, hogy amit a vásárláson megspórol, azt egyből fordíthatja szervizre. A bedőlt autóhitelek miatt visszavett autók előző tulajdonosának sokszor a nehéz anyagi helyzetéből fakadóan már nem futotta karbantartásra. Az autó megtekintésére a licit ideje alatt adódik lehetőség, viszont a kipróbálására már sajnos nem.

A szóképek, dicső nevek mind igazak: Prága sohasem lesz metropolisz, modern házakkal és a mai élet nyűgeivel megvert, szmogos város. Mintha kiesne az időből, szinte álomvilágban keverednek és élnek együtt történelmi korok, a Gólem, az eretnekek és alkimisták legendái övezte középkor, a település legnépszerűbb épületeit felhúzó barokk, Franz Kafka, a századeleji író nyomasztó világa, Svejk és Hrabal hőseinek kesernyésen vidám, kispolgári élete. Az utazónak leginkább az az érzése, hogy a békebeli múltba lépne vissza, mintha a turisták és város nemzetközi közössége mellett az atyák és dédatyák szelleme még járkálna az árkádok, szűk utcácskák, passzázsok között.

Prága ma a legfelkapottabb helyek egyike Európában, így ne számítson magányos sétára az arra járó. A földrész egyik legrégebbi kőhídján, a neves Károly-hídon cseh festők, amerikai iparművészek kelletik portékáikat, svájci zenészek kalapoznak a turisták gyűrűjében. A látnivalók olyan sűrűn és olyan számban töltik meg a várost, hogy legalább egy hetet kell rászánni az alapos ismerkedésre. Valóban minden sarkon találni érdekességet: egy-egy hangulatos régi házat, egy szokatlan kerámiadíszt (például kék rókát az andalító Kampa-szigeten, ahol régi vízimalom is működik), harmonika hangját egy ódon vendéglőben, ahol libacombot, káposztát és knédlit szolgálnak fel a puha cseh sör mellé. És ott vannak az elmulaszthatatlan látványosságok, az Orloj zenélő, bábfigurás toronyórája, a Szent Vitus-székesegyház döbbenetes méretei, a Hradzsin múzeumai, a zsidó temető sűrű történelmi levegője, a Vencel tér élettel teli forgataga és Loreta műkincsei.

Az utazási irodák sokat vitatkoznak azon, mikor a legszebb a város. Az biztos, hogy az arany jelzőt leginkább ősszel érdemli meg. Az is bizonyos, hogy éjszaka sejtelmes, feszült lesz a levegő a több száz esztendős épületek között, csak a kocsmák, sörözők fényei oldják némileg, no meg a szaporodó szórakozóhelyek, mozik mai közönségének zajai. Prágában megtaláljuk a titkot, amelyet oly sokat keresünk egy idegen városban.

A másik elegáns, hosszúszőrű kutyát választ, talán azért, hogy nyírhassa, fésülhesse, a harmadik pedig minél erősebb, agresszívebb őrző-védőt keres magának, az persze már pszichológia, miért is. Általában mindenki maga választ, ki az egyéniséget, ki a szépséget, ki pedig a drágaságot veszi figyelembe.

Ám léteznek meglepi kutyák, az ismerős megesett ebének gyermekei, vagy a ház sarkán árválkodó kidobott kutyakölyök. Bár itt nincs választási lehetőség, azért ők is hamar a család kedvenceivé válnak.

Léteznek olcsó beszerzési lehetőségek, itt főleg azok vásárolnak, akiknek nemcsak kevés pénzük van, de nem is tekintik fontosnak, hogy milyen ebet kaphatnának pénzükért. Ezért keresik fel a vásárokat, itt minimális áron, de nem mindig egészséges és kiegyensúlyozott kiskutyusokat árulnak. Sokszor a kutyagyáraknak nevezett tenyésztőktől származó ebeket találunk az árusok kartondobozaiban, túlzsúfolt ketreceiben. Ez a megoldás gyakran csak elsõre tõnik olcsónak, ha pár napon belül elpusztul a család új tagja, a gyerek új barátja, nem csak a pénz veszik.

Ha kialakult elképzelésünk van, vagy beleszerettünk egy fajtába, a legegyszerűbb módja a beszerzésnek, ha megveszünk egy-két kutyaújságot és az ott hirdető tenyésztőket felhívogatjuk. Ha van az ismerősök között kutyatartó, érdeklődjünk nála is a beszerzési hely után. A tenyésztőknél, mint például a Fehérlófia Kennel, biztosan kiderül minden: milyen családi háttér áll a kiskutyák mögött és hogy mennyibe kerülnek.

Több árkategória létezik. Vannak a hagyományosnak nevezhető fajták, amelyeknek már elterjedt a tenyésztése, de a kiváló teljesítményű szülőktől származó kicsikért itt is elkérik a több tízezer forintot. Léteznek ritka és nehezen tenyészthető ebek, ezeknek az ára elérheti a több százezer forintot is.

Ha külföldön nézünk eb után jó tisztában lennünk azzal, hogy ott csillagászati árakat kérnek el. A magyar piac meglepően olcsó, bár az árainkkal mi is haladunk a trend felé.

Érdemes körülnézni a kutyaotthonokban , ahol rengetegféle és fajta barátjelölt található. Áruk minimális, pár ezer forint adományba várnak értük cserébe, általában orvosi felügyelet alatt állnak és a kötelező oltással is rendelkeznek. Sok házhoz, családhoz szokott idősebb kutya várja az új, ezúttal szeretőbb gazdát.

Ha kiválasztottuk a nekünk tetsző fajtát és az ár is barátságos, nincs más hátra, mint megvenni jövendő társunkat. Ha tehetjük, hívjuk el egyik kutyaszakértő ismerősünket, vagy az ismerős állatorvost – több kényelmetlenséget, bosszúságot, ne adj isten szomorúságot előzhetünk meg az elővigyázatosságunkkal. Bár vannak kis korban még nem észlelhető veleszületett rendellenességek, de a hozzáértő ki tudja választani milyen külsőségek várhatók az egyedeknél.

A legfontosabb azonban a szimpátia! Amelyik kiskutya odajön hozzánk és megszagol, azt érdemes jól megnézni.

Óvatosan szabadítsuk ki a fából a háromszög alakú képszegeket, vegyük ki a kemény kartont és az üveglapot a keretből – ezekre később szükségünk lesz. Új alkotásunk elkészítéséhez színben összeillő textilekre – selyem, bársony, vászon -, ezekkel harmonizáló, különböző árnyalatú akril festékekre és egy megfelelő képre vagy fotóra van szükségünk.

Az első réteget ecsettel hordjuk fel a fára, majd ha megszáradt, más árnyalatú festékbe mártott szivaccsal “tuffoljuk” meg – ettől érdekesen foltos, antikolt lesz a felület. (A tuffolás szivaccsal, esetleg ronggyal, puha papírral való könnyed nyomogatást, tapogatást jelent.) Ennél a munkafolyamatnál a keret kisebb sérülései ügyesen eltüntethetők.

Ha van egy teljesen romos állapotban lévő úgynevezett blondelkeretünk, amelyet már lehetetlen felújítani, érdemes róla letörni néhány gipszmotívumot és arányosan elhelyezve, pillanatragasztóval ráerősíteni a festett fára. Ezután tudjuk a textileket – megfelelő párosításban – méretre szabni.

Az anyagokat nem kell összevarrni, ha éleket vasalunk rá, akkor elölről az üveg, hátulról pedig a kartonpapír merevíti. A fotó vagy kép kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy jóval kisebb legyen a keretnél, így jól érvényesülnek a textilek színei. Befejezésül illesszük a keretbe az üveglapot, simítsuk rá a levasalt anyagot, amelyre ráragasztottuk a képet, végül szorítsuk rá a kartonlapot és egy kiskalapáccsal óvatosan üssük vissza a helyére a képszegeket.

Ma már ugyan a módszerek változtak, de a cél még mindig az, hogy kiderüljön rólunk is: tiszta, rendes ház vagyunk.

Porszívó

A hűtőszekrény mellett ez az a tárgy, aminél a formatervezők igazán szabadjára ereszthették fantáziájukat. Számtalan szín és alak között válogathatunk. Ha ilyen gépet vásárolunk, gondoljuk végig, milyen helyen és mire szeretnénk használni. Ha például tudjuk, hogy apró gyermek is van a családban, akkor érdemes tisztító funkcióval ellátott masinát venni, hogy a gyakran kiborogatott folyékony anyagokat gyorsan és könnyedén eltávolíthassuk.

Ezt a fajta gépet nevezik takarítógépnek, rengeteg előnye van, mint például az ablakmosás és a mosószeres tisztítás. Az sem mindegy, milyen padlózaton használjuk porszívónkat, mert míg egy szimpla parkettánál elegendő az alacsonyabb szívóerejű (ennél fogva olcsóbb) készülék, hosszú szálú szőnyegeknél, kárpitoknál praktikusabb az erősebb szívóerejű gépet vásárolnunk. A szívóerőt is wattban mérik; 250 és 450 W között válogathatunk. Fontos, hogy gépünk rendelkezzen minél több szűrővel, hogy a felszívott por ne kerüljön vissza a légtérbe, miután keresztülvándorolt a porszívón. Ha kényesek vagyunk a zajra, ma már kapható olyan készülék is, ami minimális zúgó hangot bocsát ki, s nem kell háromszorosára erősítenünk takarítás közben zenegépünk hangerejét – hiszen ki az, aki nem hallgat zenét ilyen munka közben?

Mosógép

Van, akinek a konyha részét képezi, sokaknak viszont még mindig egy fürdőszoba tartozéka. Lényegében teljesen mindegy, hogy hová tesszük, a fontos az, hogy olyan gépet vásároljunk, ami személyre szabottan, hosszú távon ki tudja szolgálni családunkat.

Ha a kályhánál kezdjük, meg kell említenünk a régmúlt emlékét, a Hajdú henger alakú, keverőtárcsás mosógépét, ami még mindig kapható, s még mindig megszolgálja, amiért vették. Persze az igények változnak, velük együtt pedig a mosógépek is.

Két fajtájuk létezik; az elöl- és felültöltősek. A mosógépeknél különösen fontos, hogy egyetlen mosás alkalmával mennyi vizet fogyasztanak (az általunk eddig látott, legkevesebbet evő gép 52 litert használt el, ám az ára is ennek megfelelően volt borsos: 100.000 körüli) és milyen teljesítménnyel működnek. Nem elhanyagolható szempont, hány kiló ruha fér beléjük, van-e bennük centrifuga és szárító, mekkora hőfokon tudnak mosni, illetve milyen mosási programokkal teszik könnyebbé életünket.

Különleges funkciók

Bizonyos mosógépcsaládok legtöbb tagjánál alapfunkció a dinamikus fogyasztásvezérlés (DCC), amely a dobban levõ szennyes ruha súlyának, méretének és fajtájának megfelelõen automatikusan beállítja a felhasználandó víz és energia mennyiségét. Ezekben a gépekben már mûködik az úgynevezett idegentest-csapda, amely megfogja az olyan, ruhanemûben felejtett kemény tárgyakat, amelyek károsíthatnák a gépet és a ruhákat, vagy a lefolyón át esetleg el is veszhetnének. Sõt, egyes mosógépeknél a tervezõk gondoltak a balkezesekre, illetve a sajátos beépítési, berendezési szempontokra is: lehetõvé tették a mosógépajtó megfordítását. A mosógépek többségénél megtalálható gyûrõdésgátló rendszer a hideg víz szakaszos beeresztésével fokozatosan hûti le a textíliákat, kímélve azokat. Az új habérzékelõ rendszer túlzott habképzõdés esetén megszakítja a mosást, és csak a hab leülepedése után folytatja azt. Extra szolgáltatásként egyes mosógépek sípjellel figyelmeztetnek a szûrõ, illetve a víztartály kiürítésének szükségességére.

Hajszárító

Voltaképpen a gépek között a különbség maximum a dizájn és méret lehet. A nagyobb méretű nyilván nagyobb teljesítménnyel fújja a levegőt, s legtöbbjükhöz tartozik egy különleges, tüske-szerű fejrész, amit a dúsabb loboncúak használhatnak előszeretettel, hiszen az – az átlagos hajszárítóktól eltérően – a haj belsejét is szárítja, nem csak a felszínét.

Ügyeljünk arra, hogy néhanapján hagyjuk természetesen megszáradni (persze otthon, s nem a kinti időjárásban) hajunkat, mert idővel a túlzott hajszárító használat a haj erősebb hullásához vezethet. Bár azt se feledjük, hogy még mindig jobb hajszárítóval megszárított fejjel utcára lépnünk, mint vizessel, mert akármilyen is odakint az idő, a fejbőr könnyen megfázhat. Ezt leginkább azoknak ajánljuk figyelmébe, akik szeretik a vizes hatású frizurákat. Használjanak inkább hajfixáló habot vagy zselét, amivel ugyanezt az eredményt érhetik el – igaz, hosszú távon ezt sem túlzottan kedvez hajuknak.

Nos, igen, ezek az álmok… A valóság az, hogy a fent sorolt csodák együttesen minimum három és félmillió forintocskával könnyítenék meg pénztárcánkat – már ha van olyan közölünk, aki ekkora tárcával jár-kel. Az ár pedig mindenkinek fontos, függetlenül attól, hogy milyen anyagi helyzettel rendelkezünk, hiszen még a tehetősebbek is kétszer meggondolják, hogy miért érdemesebb vagy érdemtelenebb luxuskategóriájú – s olykor valóban felesleges – ketyerékkel gazdagítani lakásukat, elvégre ezek a felszerelések funkciójukban sokszor alig egy cseppet különböznek barátságosabb árcímkéjű társaiktól. Még mielőtt belemélyednénk, hogy miből mi, és persze kinek lenne a legmegfelelőbb szórakoztató elektronikai cikk az otthonában, nem árt, ha a kályhánál kezdjük, vagyis tisztázzuk, hogy a mi kis magyar lakókörnyezetünk miliőjébe miképp gázolhat be a modern technika. Akár az új lakásunk, akár a régi berendezéseit akarjuk egypár hifi termékkel felszerelni, mindig beleütközünk a fő problémába, a Na jó, de hová tegyem? – effektusba. A fürdőszobába nem pakolhatjuk például a televíziót, elvégre e tettünk a célszerűség szempontjából egyesre vizsgázna. Marad tehát az egyetlen evidens hely lakterünkben; a nappali, a nagyszoba, a living room – kinek hogy tetszik -, avagy a lakberendezők által a lakás aktív zónájának titulált helyiség. Nem véletlen a megfogalmazás, hiszen az alvószoba mellett itt töltjük legtöbb időnket; ide ültetjük a vendégeket, itt hallgatjuk a CD-t, nézzük a televíziót, s itt fogjuk meg kedvesünk kezét, mielőtt a hálóba vonulnánk.